Pedagóguspályán

Alapvetően nem kellene, hogy probléma legyen. Annyi kellene, hogy ésszel és kellően megszervezve tegyék meg. Ha az állam közvetlenül fizeti a bért, az nem lehetne probléma. Sőt, felesleges is az önkormányzati költségvetésbe ezt a tételt beépíteni, ill. hagyni, hogy másra költsék - mert bár törvénytelen, van erre példa.

A gond abból adódik, hogy a kormányt csak az érdekli, hogy pénzhez jusson - és minél hamarabb. 

Pedig lenne min javítani, hiszen az iskolák fenntartását csak félig vállalja az állam. A különbözetet az önkormányzatok állják - már ahol.

Tehát jelenleg az állam előírja, hogy egy tanár (és más dolgozó) mennyit és mennyiért dolgozzon, de csak a felét utalja át az önkormányzatoknak (pl. az érettségik munkabérének csak töredékét). Hogy világosabb legyen: az állam kötelezi az önkormányzatot, hogy fizessen az iskoláknak 100 Ft-ot, de ehhez csak 50 Ft-ot ad; a hiányzó 50 Ft-ot egyesek előteremtik, mások nem. Most viszont azt mondja az állam, hogy átvállal a 100 Ft-ból 50-et, de cserébe elvon 100 Ft-ot. Ott, ahol eddig se fizettek, ezután se fognak. Ahol viszont igen, ott jelentős elvonás mellé a hatalom elvonása is társul.

A gond másik fele az, hogy az igazgatók kinevezésének elveszi a kormányzat, és tudjuk, hogy mire képes ezzel a hatalommal. Noha az önkormányzatok nyilván jobban gazdái a helyi iskolának, most az állam lesz az.

Nem csoda, hogy az önkormányzatok közel fele azt mondta, hogy ha nem szólhat bele az iskola irányításába, és még jelentős kiadása is lesz, akkor inkább lemond az egészről. Kérdés, viszont maradt bőven.

• Hogyan és mikor döntik el, hogy mely iskolát veszi át az állam?
• Mi lesz az önkormányzat kötelezettsége, ha vállalja az iskola fenntartását?
• Mi lesz akkor, ha az önkormányzat már jelezte, hogy erre nem képes és nem is fizet?
• Honnan lesz az államnak (hivatalosan a KIK-nek) pénze a megemelkedett kiadásokra, ha tény, hogy az eddigire sincs?
• Mi lesz akkor, ha az állam (KIK) se fog fizetni, hisz már látszik, hogy nincs miből?
• És persze csak kötekedésből: HR fő szlogenje, hogy olcsóbb lesz a rendszer. Miért is?

Már csak 11 munkanap van, hogy átvegyen minket az állam.

Jelenleg nem tudjuk, hogy ez mit is jelent.

• mert a szakszervezetek még tárgyalnak a miniszterrel arról, hogy az egészet el kellene halasztani;
• mert az ennek irányítására kinevezett tankerületi igazgató még meg se szólalt, de társai elmondták, hogy nem tudnak semmit;
• mert nincs olyan rendelet, ami előírná, hogy mit is kell csinálnunk;
• mert nem is lesz addigra olyan szabályzatunk, amely ezt konkretizálná.

A bizonytalanság erre túl enyhe kifejezés.

Amit tudunk:

• HR szerint a törvények, rendeletek ráérnek, mert csak szeptember 1-től lépnek életbe.
• Az állam közvetlenül fogja fizetni a bérünket januártól (tehát a decemberit).

Amit nagyon szeretnénk tudni, mert még semmi sem ismert:

• Valóban ugyanazt csinálhatjuk a tanév végéig, amit a változások nélkül csinálnánk?
• Valóban ugyanannyi pénz lesz mindenre, mint amúgy lenne?
• Ki lesz még alkalmazásban szeptember 1-től?
• A megmaradottak akkortól mit fognak csinálni?

Amit nem akarunk, noha a tervek szerint ez várható:

• munkanélküliek lenni, noha szükség lenne ránk;
• pár nap alatt elvégezni több hónapnyi munkát csak azért, mert a minisztérium a saját maga elé kitűzött határidőket megszegi;
• értelmetlen változtatásokat elszenvedni és a diákokra ráerőltetni;
• kevesebb bérért többet dolgozni.

Még 11 munkanap. HR megmondta: a tanár olyan ember, aki képes szabadnapjain is dolgozni, ha ezt is beleszámítjuk, akkor 22 nap. Addig megpróbálom kifejteni a fentebb írtakat.

Rég el kellett volna kezdeni, de ránk, tanárokra jellemző, hogy mindent az utolsó pillanatra hagyunk, sőt.

Rég megkezdte az oktatásügy átalakítását e kormány - pláne az előző.

Hónapok óta ismertek az alapvetések - csak az, mert törvény sincs mindenről, pláne rendelet.

Már jó ideje egyeztet a sztrájkbizottság - csak épp hiába.

Ideje megvalósítanom a régi tervem, hogy megírom, hogyan is telnek egy átlagos tanár napjai a változtatások szempontjából.

Nem fogok arról írni, hogy milyenek voltak a gyerekek. Sem arról, mennyit kell készülni egy órára - hogyan tanítsak, mivel szemléltessek, mit írassak, mennyi idő a dolgozatokat kijavítani, de még azt se, hány óra felesleges adminisztrációs kötelezettségem van.

Talán majd összegzem, hogy a hivatalos 40 óra helyett mennyit fordítok valójában a munkámra.

E blog lényege, hogy rögzítsem, mikor, mi, hogyan érint minket. Miket tudunk a változásokról, hogyan hat ez ránk, mi történik ennek következtében velünk és a diákokkal. Államtitkár-asszony (továbbiakban HR - remek rövidítés, hisz jelenthet személyes kapcsolatokat, vagy emberi erőforrást, ill. ennek menedzsere végzi a dolgozók alkalmazását és kirúgását) elmondta, hogy nem fog senki semmit érzékelni a változásokból. Ha nem olvassák ezt a blogot, nincs tanár vagy diák ismerősük, és csak a kormányhű médiából tájékozódnak, talán igaz is lehet...