Rég el kellett volna kezdeni, de ránk, tanárokra jellemző, hogy mindent az utolsó pillanatra hagyunk, sőt.
Rég megkezdte az oktatásügy átalakítását e kormány - pláne az előző.
Hónapok óta ismertek az alapvetések - csak az, mert törvény sincs mindenről, pláne rendelet.
Már jó ideje egyeztet a sztrájkbizottság - csak épp hiába.
Ideje megvalósítanom a régi tervem, hogy megírom, hogyan is telnek egy átlagos tanár napjai a változtatások szempontjából.
Nem fogok arról írni, hogy milyenek voltak a gyerekek. Sem arról, mennyit kell készülni egy órára - hogyan tanítsak, mivel szemléltessek, mit írassak, mennyi idő a dolgozatokat kijavítani, de még azt se, hány óra felesleges adminisztrációs kötelezettségem van.
Talán majd összegzem, hogy a hivatalos 40 óra helyett mennyit fordítok valójában a munkámra.
E blog lényege, hogy rögzítsem, mikor, mi, hogyan érint minket. Miket tudunk a változásokról, hogyan hat ez ránk, mi történik ennek következtében velünk és a diákokkal. Államtitkár-asszony (továbbiakban HR - remek rövidítés, hisz jelenthet személyes kapcsolatokat, vagy emberi erőforrást, ill. ennek menedzsere végzi a dolgozók alkalmazását és kirúgását) elmondta, hogy nem fog senki semmit érzékelni a változásokból. Ha nem olvassák ezt a blogot, nincs tanár vagy diák ismerősük, és csak a kormányhű médiából tájékozódnak, talán igaz is lehet...
