Gőzerővel halad a pályázat, ez az igazi sikertörténet!
Kineveztek egy embert a tankerületen a pályázatokra, mire kineveztek a suliban is egyet, hogy koordinálja. Vagyis hirtelen kettővel bővült a feletteseim száma. Eddig a hierarchia egyszerű volt: én-igazgató-tankig. Mostantól: én-pályázati referens-igazgató-pályázati előadó-tankig. Ha valami kérdésem van, ami mostanában akad, akkor írok a referensnek, az írásban, vagy ha sürgős telefonon értesíti az előadót, aki, ha szükséges a tankig-t, az pedig Mareknét, majd szépen vissza. Optimális esetben az előadó is tudja a választ. Ha ez nem elutasítás, akkor megírom, ami szükséges, a referens átnézi és felterjeszti az igazgatónak, az aláírja és elküldi az előadónak, aki jóváhagyja és továbbítja tankig-nak, aki, ha kiemelten fontos irat, akkor továbbítja Mareknénak, de állítólag csak 1-2 ilyen eset lesz. Vagyis a tankig. minden hét hétfőn biztosítja, hogy visszajöhet az iskolába az aláírt dokumentum, és intézkedhetünk. Ez 1-2 hét, de ha már bejáratott tételről van szó (pl. 5000 Ft-ért pogácsa, akkor garantált, hogy a következő hétfőn már megvehetjük). Mondom, sikertörténet.
Egyáltalán nem gúny ez, hiszen az önkorm. működtetésű iskolákhoz képest ez tényleg sikersztori. A közeli gimnázium pályázatát ugyanis lenyúlta a KLIK. Igaz, emberük nincs rá, hiszen a gazdasági dolgozókat nem vették át, így áll a munka. Ráadásul nem dőlt el, hogy kié lesz a pályázatból megvásárolandó eszköz. Elvileg az önkormányzaté, de mivel a pályázatot lenyúlta a KLIK, az eszközökre is fáj a foguk. Érdekes kérdés, hogy kivel oldják meg a kapcsolódó munkát, hiszen a KLIK alá csak a pedagógusok, valami miatt a rendszergazda és a titkárnő tartozik. Ott tehát irigykedve néznek rám, mert én már nem csak sokkal többet tudok, de még normálisabbak is a körülmények, panaszra semmi okom.
