Nem jönnek jó hírek. A gazdasági élet megállt, miközben a háttérben extra munkát végez mindenki. Az világosan látszik, hogy csak azért nem omlott össze a rendszer, mert minden halasztódik, vagy törvénytelenül működik, mert törvényesen nem lehet. Ennek úgy vélem komoly lelki következménye is lesz, ha még tovább tart - bár talán már ennyi idő is elég volt. Például érkezett egy levél, hogy nem fizettük ki a számláját egy folyóiratnak. Nem sikerült felelősségteljesen megállapítani, hogy a kifogásolt számlát nem kaptuk meg. Ez egyébként nem elképzelhetetlen, személyes élményem, hogy a posta "lenyelte" tértivevényes küldeményemet - és persze nem felelősek érte, nyilván a levél megszökött...
Ma kaptuk meg a nyomtatványokat a kompenzációhoz, az adóelőleghez, a családi adókedvezményhez. Határidő holnap. Ezt csak az tudja megcsinálni, aki egymaga él. Végre egy lépés, ami nem a házasoknak kedvez - reagált kedves egyedül élő kolléga. Mondjuk ez most nem az államosítás miatt van, csak a törvénykezés miatt.
A pályázatokkal kapcsolatban annak örülünk, hogy nem terveztünk semmit január első felére, de két hét múlvára lesz program. Egyelőre nem költhetünk, csak remélhetünk. Jobb híján ötletelünk, mi minden változhat. Nem találtunk olyat, ami nekünk kedvező lenne, de olyat bőven, ami elképzelhető...
Hallottuk, hogy egy törvény (rendelet?) módosítás következtében az osztályozóvizsgák adminisztrációja (tehát 1 oldal helyett legalább 10, de inkább a duplája, mert nem tudok most mindent) az érettségi szintjére emelkedett. Remek hír, végre nem lesz gond abból, ha valaki úgy felügyel érettségin, hogy korábban csak kisebb vizsgán volt. Most már mindent tudni fog minden kezdő, óraadó. Papírunk egyébként sincs (legalábbis a fenntartó pénzéből), tehát nem okozhat fennakadást ennek betartása.
